Huszonéves fiatal"ember" brutálisan, kegyetlen módon kivégzi a volt barátnőjét. Tudatosan, akarattal meggyilkol egy ártatlan embert. Harminc év fegyház...

Hol van már az elv, miszerint férfi nem bánt nőt? Egyáltalán, bárhogyan, bárki miért bánt(hat) egy másik embert? Miért veheti el az életét, miért nyomoríthatja meg, miért teheti tönkre, akár csak lelkileg is? És hol az igazság?

Nem gondolom, hogy a társadalomnak bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között akár csak egy picike szüksége is lenne ilyen emberekre. Ez nem hiba, nem fogyatékosság, nem másság. Egy ilyen cselekedetet ugyan hogyan lehet megbűnhődni, megbüntetni, megbocsájtani? Miért kell eltűrni és eltartani ilyan alattomos lényeket ezen a Földön, akik tömegesen vannak jelen, ökológiai lábnyomot hagynak, nem elhanyagolható anyagi és szellemi erőforrásokat emésztenek fel? Így is épp elég sokan vagyunk, túl sokan.

Hogy mit tartok "megfelelő" "büntetésnek", azt nem szeretném fejtegetni, de rettenetesen igazságtalannak, jámbornak és szükségtelennek tartam a jelenlegi megoldásokat. Fent említett esetben el sem tudnék gondolkodni szabadságvesztésen... Harminc évig tartsunk el egy ilyen férget? Megpróbálom a védőügyvéd által jogosnak várt húsz évet is úgy felfogni, hogy ő biz' csak kevesebb terhet szeretett volna róni a társadalomra. Ettől az ironikus gondolattól azonban nem lesz könnyebb a tudat, hogy egy ilyen embernek született rothadó lelkű csótány törődést kap, bárminemű törődést kap, és visszatérhet...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.