Huszonéves fiatal"ember" brutálisan, kegyetlen módon kivégzi a volt barátnőjét. Tudatosan, akarattal meggyilkol egy ártatlan embert. Harminc év fegyház...

Hol van már az elv, miszerint férfi nem bánt nőt? Egyáltalán, bárhogyan, bárki miért bánt(hat) egy másik embert? Miért veheti el az életét, miért nyomoríthatja meg, miért teheti tönkre, akár csak lelkileg is? És hol az igazság?

Nem gondolom, hogy a társadalomnak bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között akár csak egy picike szüksége is lenne ilyen emberekre. Ez nem hiba, nem fogyatékosság, nem másság. Egy ilyen cselekedetet ugyan hogyan lehet megbűnhődni, megbüntetni, megbocsájtani? Miért kell eltűrni és eltartani ilyan alattomos lényeket ezen a Földön, akik tömegesen vannak jelen, ökológiai lábnyomot hagynak, nem elhanyagolható anyagi és szellemi erőforrásokat emésztenek fel? Így is épp elég sokan vagyunk, túl sokan.

Hogy mit tartok "megfelelő" "büntetésnek", azt nem szeretném fejtegetni, de rettenetesen igazságtalannak, jámbornak és szükségtelennek tartam a jelenlegi megoldásokat. Fent említett esetben el sem tudnék gondolkodni szabadságvesztésen... Harminc évig tartsunk el egy ilyen férget? Megpróbálom a védőügyvéd által jogosnak várt húsz évet is úgy felfogni, hogy ő biz' csak kevesebb terhet szeretett volna róni a társadalomra. Ettől az ironikus gondolattól azonban nem lesz könnyebb a tudat, hogy egy ilyen embernek született rothadó lelkű csótány törődést kap, bárminemű törődést kap, és visszatérhet...

Életrevalók

2012.06.25. 20:11

Igazán jó filmet viszonylag ritkán lát az ember. Az életrevalók egy jó film. Olyan, amit látni kell, mert érdemes.

Csönd, szürke, szél, fúj, fázik, fáj, kiált, csörög, zörej, hangok, fény, gyertya, színpad, szakad, vér, teríték, vadász, kutya, vonít, görény, bűz, gödör, füst, gitár, sír, sivár, köd, kereszt, csönd...

Wolf Kati Végre egy szerethető dal, egy szerethető előadó; 2011 májusában, Düsseldorfban Wolf Kati lép színpadra a "Szerelem miért múlsz?" című dalának angol-magyar nyelvű változatával.

Következzék hát a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál győzelemesélyes magyar versenydala, Wolf Kati előadásában a "What About My Dreams?"!

 

Köszönjük Kati, és köszönet mindenkinek, aki közreműködött és segíti ezt a produkciót! Hajrá, hajrá, hajrá!

 

 

Wolf Kati Szeretném leszögezni, hogy erősen szubjektív leszek. Jónéhány műsor óta Wolf Katit tartom a legjobbnak a versenyzők közül. Nem csak azért, mert jól néz ki, jól mozog a színpadon, jó a hangja és jól is énekel vele, de teszi mindezt olyan természetességgel és könnyedséggel, amitől igazán élvezetté válik látni és hallani őt.

Nem lenne szép dolog tőlem, ha most nekiesnék bírálni a mezőny többi tagját. Való igaz, hogy akik az élő showba bekerültek, szerethetőek voltak mindannyian. Néhányan kevésbé, mások szinte nélkülözhetetlenül. Kati is ilyen számomra, nélkülözhetetlen, nélküle már nem ugyanaz a műsor. Hasonló érzésem volt, amikor a Non Stop formáció esett ki. Érthetetlen, hogy miként tetszhet jobban az embereknek egy-egy merev, mű, fülbántó, sajnálatra okot adó jelenség, mint egy sziporkázó produkció vagy Kati esetében egy fantasztikus énekesnő. Szintén nem próbálom megérteni, de még csak bántani sem Geszti Pétert, aki egyébként szakmailag és emberileg is tudja, hogy mit kellett volna lépnie. Valamiért nem tette, nem érdekel, hogy miért nem. A kevesebbre szavazott a nép, és tudjuk, ebből most nem lesz több, ami a műsor színvonalát és a szórakoztatást illeti.

Mindenkinek további jó szurkolást kívánok, aki még megtalálja kedvencét és a szórakozás lehetőségét a műsorban! Magamnak és sorstársaimnak pedig azt, hogy hamar elteljen az a beígért játszótéren töltött két hét és Kati mihamarabb újra színpadra lépjen! Köszönjük az eddigieket és nagyon várjuk a folytatást!

süti beállítások módosítása