Van az úgy, hogy az ember a fősodrásban lesi a fontos híreket és az idiótaságokat egyaránt. Néha viszont észrevétlenül elsuhan mellettünk egy-egy gyöngyszem, aminek a létezéséről mintha még a szomszéd faluban sem tudnának. Pedig...

Az elkövetkező tartalomban ki-ki találja meg a magának megfelelő egyensúlyt a két fogalom között, bár fontosnak és idiótának is nehezen volna nevezhető ez a metál-himnusz, amit ez a norvég zenész-komikus csapat alkotott. Egyszerűen csak zseniális.

Egeland többek között volt az ENSZ főtitkár-helyettese és az Európai Human Rights Watch jogvédő szervezet igazgatója, jelenleg pedig a Norvég Menekültügyi Tanács főtitkára.

A szerzemény nem mai darab, de aki lemaradt róla (és arról, hogy vajon mit mond a róka?) és értékeli az efféle félig paródia félig vicc alapon nyugvó muzsikát, annak kötelező darab ez a nagyívű stadion-rock nóta, amely valójában egy jól sikerült tisztelgés "az Egyesült Nemzetek szuperhős férfija" mint "békefenntartó gép" előtt.

 

Könnyfakasztó Női szervek

2013.07.11. 19:17

Lépjünk túl a bugyuta címen, küzdjük le a csömörünket; itt valami többet kapunk, mint amit általában a tucat vígjátékoktól elvárhatunk. Sandra Bullock rajongóként bizakodva bár, de óvatos mércével ültem be erre a filmre, ilyen kellemes meglepetésre azonban nem számítottam. Ez egy fergeteges vígjáték. Elejétől a végéig.

A fanyalgók valószínűleg mindenbe bele tudnak kötni, de aki alapvetően nem az a forgácsolós típus, annak garantált élményben lesz része. Nincs semmi felesleges műfaji keveredés, ez a mozi nem akar dráma lenni, sem romantikus, sem akciós, csak nevettetni akar, és ez vastagon sikerül is neki.

Melissa McCarthy korábbi filmjeire szerencsére nem emlékszem, így abszolút előítélet nélkül fogadtam be Mullins figuráját, aki gyakorlatilag végig hozza a lendületet, elképesztő stílussal és időzítésekkel, idézhetően jól sikerült szinkron támogatással. Apropó, a filmben összemérhetetlenül jobb szövegek vannak, mint az előzetesben. Abszolút többször nézhető élmény, még ha nem is a habkönnyű kategóriából (semmi rettenetes borzalom, de nem véletlen a 16-os karika). Ashburn és Mullins jól működnek együtt, a Női szervektől pedig ezúttal könnyesre röhöghetjük magunkat.

Szerző: starbug

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi sztárok

Csókolom, megérkeztem

2013.03.03. 17:34

Még a legvisszahúzódóbb embernek is van legalább egy furcsa szokása, miszerint olykor véleményt alkot, extrém esetben nyilvánít is. A Dal mint műsor, erre igen kiváló lehetőséget biztosított, ugyanis a nyolcfős döntő mezőnyéből a zsűri négy lehetséges jelöltet tartott bent, akik közül a tv-nézők az ő saját kis szavazataikkal választhatták ki a győztes finalistát. Azt az előadót, előadást, azt a dalt, amely képvisel minket az Eurovíziós Dalfesztivál malmöi színpadán.

A szavazó nézőktől eltérően itt csak véleményt alkotok, mert most éppen olykor van.

A verseny korábbi szakaszából két színes dalra emlékszem vissza szívesen, Völgyesi Gabi és Janicsák Veca előadásaira. Veca egyébiránt sosem volt a kedvencem, de nem semmi kis dalt írt, még ha szokatlan szerkezetű, és nehezen fogyaszthatóra sikeredett is.

Ők nem fértek be a döntőbe, ami önmagában még nem katasztrófa, viszont a szélsőséges ízlésemmel nehezen emésztettem a Vastag fiúcska - szögmérővel és vonalzóval előadott - produkcióját. A zsűri szerint nagyszerű a dal, és remek előadás tanúi lehettünk. Elképzelni sem szeretném, hogy hangzott volna ugyanez a fegyelmezett ("tűpontos") előadás angolul... Ennél is értelmezhetetlenebb volt számomra Rácz Gergő szereplése. Az egyetlen érzés, amit közvetített, az az unalom volt, elejétől a végéig, ami műsorról műsorra erősödött. Tettem egy próbát, de ezúttal már nem bírtam végighallgatni sem. Dénes és Szilvi a Voice-ban nagyot énekeltek, de szerencsére a zsűri megóvta őket egy komolyabb kudarctól. Akit sajnálok, az Cserpes Laura, mert az ő dalát valahogy első hallásra is erősnek éreztem. Sajnos az előző előadásai még nem voltak kellően érettek a dalhoz, a kinti szerepléshez, bár megkockáztatom, hogy a műsorban tanúsított fejlődéséből kiindulva nem sültünk volna fel, és egy nagyon kellemes produkciónak szurkolhattunk volna.

Meglepetésemre Keresztes Ildikó (gyengébbre, lágyabbra átdolgozott dala) kimaradt a zsűri által javasolt négyesből, ahová Kállay-Saunders András, Radics Gigi, illetve más-más okból, de szintén meglepetésemre Vastag Tamás és ByeAlex fértek még be.

Radics Gigivel a műsor keretei között találkoztam először (bizony, van ilyen...), és a döntőben sem nyűgözött le egyáltalán. Lehet, hogy ez csak a dal miatt alakult így, elismerem ugyan a tehetségét, de nem tudom a tetszett szót ráerőltetni egyik előadására sem.

Kállay-Saunders András - még ha nem is szeretem, - vitathatatlanul nemzetközi előadó, a My baby angol változata egész kellemes dalocska, és mivel ez egy dalverseny, egyértelműen őt szántam volna négyőjük közül Malmöbe.

A nézők azonban másként érezték, megtörtént az extrém véleménynyilvánítás, a szavazatok alapján győztesként ByeAlexet üdvözölhettük a Kedvesem c. szerzeményével. Ha nem is gondolom olyan erősnek, határozottan tetszik, és sok sikert kívánok a fordításhoz és a kinti szerepléshez!

Nehéz lenne megosztóbb jelenséget találni, mint ő maga ezzel a dalocskával. Tagadhatatlanul bájos nóta, kedves és kellemes, szerethető. Itthon, sokaknak. Sokaknak viszont nagyon nem, hiszen a legkevésbé sem mainstream kategória. Alex már beköszönt a Csókolommal, és most kíváncsian várjuk, vajon mikor ejtik ki Svédországban búcsúzásként az ő művésznevét.

Vámpíroltás

2012.11.24. 10:53

Kinek ismerős a dallam? Némi igényesen ironikus gusztustalanság; teljesen passzol a habkönnyű hétköznapok szeplőtelen álomvilágából felébredni vágyóknak, ezen a szürke szombat délelőtti reggelen.

Meg különben is, vámpír szezon van. Az Alkonyat szaga rajongóktól bocs, ez a szösszenet még a hajnali illatokból táplálkozott.

Apropó, Bocs. Hogy lehet így elnevezni egy gyereket? Akkor már inkább Medve, vagy Maci. Nem, Laci?!

Ébresztő, kedves mindenki, a butulizmusra nincs védőoltás…

Huszonéves fiatal"ember" brutálisan, kegyetlen módon kivégzi a volt barátnőjét. Tudatosan, akarattal meggyilkol egy ártatlan embert. Harminc év fegyház...

Hol van már az elv, miszerint férfi nem bánt nőt? Egyáltalán, bárhogyan, bárki miért bánt(hat) egy másik embert? Miért veheti el az életét, miért nyomoríthatja meg, miért teheti tönkre, akár csak lelkileg is? És hol az igazság?

Nem gondolom, hogy a társadalomnak bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között akár csak egy picike szüksége is lenne ilyen emberekre. Ez nem hiba, nem fogyatékosság, nem másság. Egy ilyen cselekedetet ugyan hogyan lehet megbűnhődni, megbüntetni, megbocsájtani? Miért kell eltűrni és eltartani ilyan alattomos lényeket ezen a Földön, akik tömegesen vannak jelen, ökológiai lábnyomot hagynak, nem elhanyagolható anyagi és szellemi erőforrásokat emésztenek fel? Így is épp elég sokan vagyunk, túl sokan.

Hogy mit tartok "megfelelő" "büntetésnek", azt nem szeretném fejtegetni, de rettenetesen igazságtalannak, jámbornak és szükségtelennek tartam a jelenlegi megoldásokat. Fent említett esetben el sem tudnék gondolkodni szabadságvesztésen... Harminc évig tartsunk el egy ilyen férget? Megpróbálom a védőügyvéd által jogosnak várt húsz évet is úgy felfogni, hogy ő biz' csak kevesebb terhet szeretett volna róni a társadalomra. Ettől az ironikus gondolattól azonban nem lesz könnyebb a tudat, hogy egy ilyen embernek született rothadó lelkű csótány törődést kap, bárminemű törődést kap, és visszatérhet...