Igen nagy helyzetben vagyunk... Egyszer valaki mondott egy olyat, hogy nem szívesen nézi a híradókat, mert állandóan csak a negatív szenzációkat hallani. Az ember már csak ilyen, szereti tudni, hogy nincs egyedül a bajával. Ezt tudják a doboz (vagy inkább már tábla?) túloldálán is, ezért a lehető legjobban kisarkítva minden kellőképpen idegesítő és hátborzongató hír eljut hozzánk. Jó is azt tudni, hogy nincs már szükség Kék fényre, mert az összes gyilkosság legvéresebb meséit simán befogadja az egyunk akár a jóízűen fogyasztott vacsora közben, akár csak épp az esti vegetációs tévébámulásunkban legyünk is.

*

Tény, hogy szörnyű dolgok is történnek és sajnos egyre gyakrabban. Valahogy mindig abba az irányba haladunk, hogy "réggebben azért nem volt ilyen"... Most már van és mi mindent tudunk. Tudjuk, hogy mi történik, de vajon azt is, hogy miért? Az agyamat eldobom, amikor jön egy olyan hír, hogy igen, végre elfogták a tizenkilencszeres darabolós gyilkost és legalább 15 év fegyházbuntetésre számíthat... Miért csinálunk bűnözőket, sőt, visszaeső bűnözőket? Egyáltalán, kinek a felelőssége az, hogy itt tartunk? És persze nem csak mi magyarok félünk.

Talán célszerű lenne újragondolni a közbiztonság kérdését. Nem hiszem, hogy egy büntetést 2 év letöltendőről 3-ra szigorítani pl. elegendő volna. Nem hiszem azt sem, hogy pusztán a megtorlás elegendő. Attól még nem leszünk boldogabbak, de talán a picit nagyobb biztonságérzet is egy szükséges állapot. Féljünk horrormozin, ne a szomszéd utcában vagy a saját lakásunkban!

*

Igen, jó az, ha több a rendőr az utcán. Mindenből, ami hasznos és a köz javát szolgálja, többet akarunk; több rendőrt, több kórházat, több orvost, több munkahelyet, több szórakozást és több pozitívumot egy pesszimista nemzetnek. Mondjuk (mondják "ők") legyen több rendőr, de legyen kevesebb kórház. Mi a mérleg? Legyen több pláza meg bevásárlóközpont, de munkahely az ugye nincs... Kérem, ki fog így vásárolgatni, ki fog így beülni egy horrorfilmre, amikor már a jegyáraktól is nyugodtan be lehet sz*rni?

Legyen munkahely és akkor persze majd lehet minden; ha van bevételünk, akkor van piacgazdaság, akkor működik ez az egész. Na igen, csak most épp itt van egy kis fennakadás, mondjuk amolyan világméretű. Most nem működik a fogyasztói társadalom. Megállt, kész. Nem arról van szó, hogy csökken az érdeklődés, változnak az emberek szokásai, igényei és alkalmazkodni kell, követni a trendeket. Figyfenét érdekel a trend, amikor a megélhetésem forog kockán, a lakásom, az autóm, a jövőm. Persze, ha kibeleznek az utcán egy tescos szatyorért, akkor máris megoldódtak a személyes problémák...

*

Látjuk, tényleg kell a rendőr, de kell valami más is. Nem megy ez így, ahogy erőltetni próbálják. Ma, aki még dolgozik, azt többnyire elég szigorúan ellenőrzik. Mindegy mennyit keres, a lényeg, hogy széttapossák érte. Egy olyan terület biztosan van, ami kivétel ezalól. Ahol az elvégzett munka egy megfoghatatlan, misztikus valami, aminek az eredménye vagy lesz vagy nem, vagy jó lesz vagy nem, nekik mindegy. Nekünk viszont nem az. Mégis, kell nekünk egy bizonyos számú politikus, akik nem csinálnak semmit, csak azért vannak, mert lenniük kell.

Kíváncsi lennék, ma Magyarországon mit gondolnak az emberek a politikáról. Úgy egészében, nem párthoz kötve. Az egyik oldal állítólag úgy hazudik a mai napig, hogy nincs is aki meghallgassa és eldöntse, igaz vagy hamis. A másik oldalt meg nem akarta a jó nép. Aztán mostanra hogyan változtak a vélemények, vajon mit akarunk igazán? Nehéz ma állást foglalni valamelyik oldal mellett. Legyünk őszinték, nehéz szerethető, jószándékú politikát taláni manapság.

Akkor most mi a fene van, ki mondja meg, hogy merre kell kilépnünk, merre induljunk, hogyan maradjunk életben?

*

Üvegzseb meg szigorított ellenőrzések... "Szigorított" büntetések... Persze, ezekre mind szükség van, legyenek, kellenek. Ám milyen megnyugtató lenne, ha a pulitikus irányítása alatt mozgó pénzekből már nem maradna ott az ő átvilágított zsebében egy árva fitying sem. És nem azért, mert nincs neki jól árnyékolt zsebe, hanem mert nem akarja eltenni, ami nem az övé. Milyen megnyugtató lenne, ha nem kellene új börtönöket építeni, hanem csak egyszerűen csökkenne a bűnözési hajlandóság. Milyen jó lenne, ha egyszercsak belülről fakadóan többé már nem akarnánk tudatosan rosszul dönteni.

Ezek a változások maguktól biztosan nem következnek be. A mostani politikai szereplők alkalmatlanok arra, hogy ésszerűen, célszerűen, a nép érdekében döntsenek. Ez van, alkalmatlanok. Nem azt mondom, hogy nincs a pártokban olyan politikus, aki ne lenne képes részt venni egy ilyen reformban, de a jelen helyzetben ez kivitelezhetetlen. A kapzsiság, a nemtörődömség olyan mértékben beleivódött ebbe a misztikus foglalkozásba, hogy talán politikus berkekben már eltérni is etikátlan ezektől. Van-e egyáltlán, aki el szeretne térni, aki akar normális honatya módjára viselkedni?

Miért is kell egy magyar állampolgárnak, aki a közjóért dolgozik, többszörösét hazavinnie, mint annak, aki a közjóért dologzik? Igen, én sem találtam eltérést a két fogalom között. Egy orvos, egy rendőr vagy bármilyen más, hasznos munkakörben dolgozó ember ugyanolyan értékes munkát végez mint amilyet akár egy politikus is végezhetne. Mert ezek ugyan nem végeznek és nincsenek is arra ösztönözve, hogy végezzék. Biztosan találkoztál már olyan orvossal, aki utált Téged mint embert, utálta az előtted lévőt és a következőt is. Hát, az ilyet szépen fel kellene függeszteni. Az egyértelmű túlkapáson ért rendőrt (persze csak he neadj'isten tényleg lehet ilyen), a korrupt ügyvédet éppúgy mint a kapzsi és nemtörődöm politikust.

Néhány képviselő talán maradna is, de ha nem elegen, biztosan lennének jelentkezők. '89-ben is voltak. Rendszert kell váltani. Már megint, csak most nem olyan egységes a cél, nem olyan egyértelmű az akarat, nem olyan kézzelfogható ez a rendszer... Szemléletmód váltásra  van szükség, de sürgősen!

*

Jó volna felismerni azt, hogy a bűntények és keserűségek mögött mi rejlik, miért nem tudunk sehová sem lépni, miért toporgunk a szemétben és miért nincs megbecsülése az országnak, becsülete a dolgozó embernek és a munkájának.

Egyszerűen lehetetlen ugyanazokat a módszereket alkalmazni, melyek már időről időre csődöt mondanak. Nem elég csiszolgatni ezeken a módszereken, amikor a globális történések sem finomkodnak. Markánsan bele kellene nyúlni a levesbe és felkavarni a sok híg alól az értékeket. Mert vannak értékeink, vannak a múltunknak is fényes korszakai, lehet jövőnk is, vannak értékes polgáraink és van eszünk is, hogy ezt felismerjük.

Kell valamiféle nemzeti összefogás, hogy a megfelelő irányba tekintő és megbízható szakembereink érvényesülhessenek, kell egy olyan csapat, amely egységet alkot akkor is, ha a tagjai más véleményen vannak. Hihetetlennek tűnik már, de létezik olyan, hogy eltérő vélemények mellett is lehet helyesen dönteni és építkezni. Az egyik fél mást gondol? A másik fél nem megsértődik, hanem leülnek, megvitatják a kérdést. Ez nem olyan bonyolult, csak a vitára alkalmas emberek kellenek hozzá.

Érdekességképpen hoztam egy gyakorlatias tanulmányt az immáron párttá alakult LMP műhelyéből. Mindenki eldöntheti, hogy mit gondol az egészről, ez nem kampányreklám, csak egy példát hoztam arra, hogy tényleg elhihető ez az egész történet, lehet más a politika, csak akarni kell. Akarni mindenkinek felelősséggel élni és dolgozni.

Végezetül érdemes elgondolkodni azon, hogy akiknek hatalmuk van a sorsunkról dönteni, valójában hogyan és milyen értékrendek alapján gondolkodnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.