És ha a jobb lesz, vajon jobb lesz? Erős kifejezés lenne, hogy megrázta a világot, de az tény, hogy Európa szerte kapkodjuk a fejünket. Az ornagyobbítást imitáló mozdulat a legkedveltebb jelzőm, de Fletóként leírva egyszerűbb. Gyurcsány lemondott!

Kis hazánk polgárai körében egyre "népszerűbb" ez a fogalom. Lemondtunk már sok mindenről. Lemondtunk a kormányba vetett hitünkről is, arról, hogy a miniszterelnök a mi vezetőnk, akire felnézhetünk, aki képvisel minket, magyarként, mintegy helyettünk jelenik meg bárhol a világon. Szégyen és nem büszkeség, ami eszembe jut!

Volt idő, amikor vártuk hogy lemond, volt, amikor nem. A legtöbb váratlan dolognak csak a második pillanatban tudunk örülni. Addig valahogy eldől, jó vagy rossz törénik velünk. Most az első pillanatot éljük, és mivel igen bonyolult forgatókönyvek léteznek, a másodikra még kicsit várni kell.

Történjen bárhogy is, nagyon bízom benne, hogy tisztességes és igazságos irányba mozdulunk, akár jobb lesz, akár nem. Jó lenne azzal a tudattal átvészelni a krízist, hogy van jövőnk, hogy lehetünk még büszke nemzet.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.